A Nagymamám azt mesélte…

Hogy amikor veszélyben volt az életük, menekültek Ausztria felé, gyalog a 8 és 10 éves gyerekeivel, és sok más emberrel. Anyák a gyerekeikkel, nagyszülők, betegek, öregek. Mentek szekérrel, gyalog, otthonukat hátrahagyva, kis kézi csomaggal. Útközben jutott vagy nem jutott étel, ahogy sikerült. Útközben sokan meghaltak, a lövések fentről jöttek. Nagymamám és a gyerekei, túlélték.

Férje, a nagypapám akkor már Orosz hadifogoly volt. Szóval egyszer végre megérkeztek Ausztriába. Ott segítették, ellátták ezt a sok embert. Lakással, étellel, munkával. Nagyanyám tejüzemben kapott munkát. A gyerekeket busszal vitték iskolába. Hálásak voltak, hogy éltek, és rendes házban lehettek, télen is meleg helyen, volt mit enni, volt ruhájuk, és jó emberek segítették. Amikor egy év elteltével megérkezett a hír, haza mehetnek. Haza jött, mert akkor még mindig nem tudta, hogy a férje él-e. Megtörtént a ritka csoda, élt, és megtalálták egymást, ott, ahol szétváltak, abban a városban. Bár a házuk már romokban, A férje kopaszodva, foghíjakkal 35 évesen de ők ketten újra együtt.

Nagymamám, és nagypapám is idős kort élt meg, szeretetben, családban éltek sokáig még. Hálásan gondoltak mindazon segítségre, amit kaptak „akkor”. Tudták, hogy el kellett fogadni azt, ami történt, és kihozni belőle a lehetséges legjobbat. Nem beszéltek soha gyűlöletről, sem bosszúról, sem nem sajnálták magukat. Amikor menekült volt nagyanyám, fiatal volt még.  Elválasztották a férjétől, az otthonától, mégis hálás volt azért, ami segítséget kapott. Nem akart senkit sem megölni, sem  megcsonkítani, sem semmilyen módon bántalmazni. Megkapta a lehetséges segítséget, mert ő tényleg a puszta életük védelme céljából kért menedéket idegen országban. Nem féltek tőle az ottaniak. De hamar megszerették. Nem követelőzött, maga takarította a lakást, amit kapott, maga kereste meg a munkájával a kenyerét. Megbecsülte azt, hogy a lehetőséget az életre megadták neki idegen országban. Nem akarta a maga képére formálni az ottaniakat, nem irigykedett, de megtanult mindent, amit kellett, és alkalmazkodott mindenhez. Eszébe sem jutott volna, hogy rongáljon, hogy ellopjon, vagy meggyalázzon bárkit, bármit is. Elfogadta az ottani kultúrát, szokásokat, megtanulta a nyelvüket, barátokat talált.  Tudták róla, hogy ő tényleg csak túlélni szeretne, semmi mást, sok más embertársával együtt. Tudták róluk az ottaniak, hogy amíg a dolgok rendeződnek, addig maradnak, nem tovább.

Nemes cselekedet volt a segítő országban lévők részéről, hogy segítettek azoknak, akik valóban segítségre szorultak, segítettek mindenben, amíg kellett.  Ember embernek segítsen, mert „ma én, holnap te”. Igaz, hogy a hálán kívül nem volt más azokban, akik ezt megkapták. Nem imádkoztak azért, hogy   sikerüljön elvenniük a segítőik életét, vallását, kultúráját. Akik imádkoztak, azok csak a segítséget nyújtók egészségéért, boldogságáért imádkoztak, és köszönetet mondtak. Voltak, akik nem tudtak elmenni másik területre, de ők is kaptak segítséget, oda vitték nekik, ahogy tudták.

Ennyi idő alatt egy rendszerezett életvitelük alakult ott ki, de volt ennél sokkal fontosabb dolog is. A családja, a férje, a hazája Ezért nagymamám haza vágyott, a hazájába, a férjéhez.

A segítés sokszor, talán túl sokszor jelenik meg elmondásomban. Lehet, hogy nyelvtanilag helytelen. De a segítség nyújtás a legszebb dolog. Elfogadni is tudni kell.  Segíteni mindig lehet, csak a megfelelő módját kell megtalálni. Az oroszlánnak is adnak enni, vagy meggyógyítják sebeit, ha kell, csak tudják, hogyan, és nem engedik magukhoz túl közel. Nem engedik közel, mert tudják, ilyen a természete, emberre nézve életveszélyes.

Segítsünk hát, mindenhol, mindenkor, mindenkinek, azon a módon, ahogy lehet, és kell! Tartsuk figyelembe saját egészségünket, testi épségünk védelmét, lelki stabilitásunk erejét őrizve, a cél érdekében! Egész életünknek ez a lényege.

Adj egy lájkot ha tetszett!

www.ekfszr.hu

Legközelebbi programunk

2016. október 1. szombat: Nyílt nap, és gyakorló nap 10 órától 15 óráig.

Szeretettel várunk mindenkit, aki érdeklődik a meditáció, a tradicionális Reiki, a spiritualitás, a Buddhizmus tanai iránt. Ha szeretnél  megismerkedni spirituális törekvésű  kedves barátságos emberekkel, gyere el,  mert  szeretnénk megismerkedni veled, ha elmúltál 18 éves , de lehetsz 30 vagy 60 éves,  itt minden korosztály talál magának barátot.

Helyszín: Szeged, Föltámadás u. 21/B.,  érdeklődhetsz telefonon: 06 20 / 927-3471.

Hegedűsné Zentai Zsuzsanna
Tradicionális Reiki mester