Buddha tanítása a betegekről

A beteg szerzetes története

Buddha idejében történt, hogy egy szerzetes dizantériában* szenvedett. Saját vizeletében és ürülékében elhagyatottan feküdt. A magasztos és kísérője Ánanda szokásos sétájuk során eljutott a szerzetes házához, és megérkezéskor meglátta, hogy az ember milyen borzalmas állapotban és körülmények között szenved. Odafordult a szerzeteshez és azt kérdezte: – Mi a betegséged?

– Dizantériám van, ó, áldott.
– De van aki ápoljon?
– Nincs, ó, áldott.
– Miért nem járnak hozzád a szerzetesek?
– Nem csinálok együtt most semmit a szerzetesekkel, uram, ezért nem járnak hozzám.

Aztán a magasztos Ánandához fordult: „Menj hozz vizet, megmosdatjuk ezt a szerzetest.”
– Úgy lesz, ahogy mondod, uram – válaszolta Ánanda, és vizet hozott. Az Áldott vizet locsolt a szerzetesre Ananda lemosta. Aztán – amikor már megmosdatták, Buddha a fejénél, Ánanda lábánál fogva – felemelte és ágyra helyezte a beteg embert.

Ezután a Magasztos, összegyűjtötte a szerzeteseket és megkérdezte őket: „Van-e beteg szerzetes abban a házban?”

– Igen, Áldott, van.
– És mi a betegsége?
– Dizantériája van, ó, Áldott.
– De van-e mellette valaki, aki ápolja?
– Nincs, ó, Áldott.
– Miért nem járnak a szerzetesek hozzá?
– Nem tesz semmit a szerzetesekkel, uram, ezért nem járnak hozzá.

„Figyeljetek szerzetesek, nincs anyátok, nincs apátok, aki törődne veletek. Ha nem figyeltek másokra, egymásra, akkor ki fog gondoskodni rólatok, ha baj van? Ahelyett, hogy engem figyelnétek, forduljatok azok felé, akik betegek.”

„Ha egy tanító jelen van, akkor a kapcsolatnak a gyógyulásig meg kell maradnia.
A tanárnak ahhoz kell fordulni, akinek szüksége van rá, amíg az élete tart, és addig kell maradnia, amíg a beteg felépül.”

„Ha egy tanítvány jelen van, akkor a kapcsolatnak a gyógyulásig meg kell maradnia.
A tanítványnak ahhoz kell fordulni, akinek szüksége van rá, amíg az élete tart, és addig kell maradnia, amíg a beteg felépül.”

„Ha egy szerzetes jelen van, akkor a kapcsolatnak a gyógyulásig meg kell maradnia.
A szerzetesnek ahhoz a társához kell fordulni, akinek szüksége van rá, amíg az élete tart, és addig kell maradnia, amíg a beteg felépül.”

„Ha nincs tanító, tanítvány, tanulótársa vagy tanítótársa, akkor a szanghának kell mindezt megtenne. Ha nem, akkor a közösség összes szerzetese, minden tagja rossz cselekedetet követ el.”

Kucchivikara-vattha (szútra tanítás) Thanissaro Bhikkhu nyomán

—
*Dizentéria, magyarul vérhas – súlyos, fájdalmas, nagyon fertőző bélbetegség, mely a kiszáradás miatt halálos is lehet.