Buddha tanítása járvány idején

(1) Amely létezők itt összejöttek,
földiek vagy odafentiek,
mind e létező elméje legyen derült
és ügyelve hallgassák a mondanivalót.

(2) Ezért létezők figyeljetek mind:
szerető jóságot tanúsítsatok az emberi nem iránt,
akik nappal és éjjel ajándékokat hoznak nektek,
ezért védelmezzétek őket fáradhatatlanul!

(3) Ami érték itt vagy túlnan van,
vagy ami becses drágaság a mennyben,
mindez nem hasonlítható a Túlonjutotthoz!
E becses drágaság a Felébredettben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(4) A pusztulás, az eloszlás, a halálnélküliség becsessége,
amihez a Szakják bölcse összpontosítással elért.
Ezen Tanhoz semmi sem hasonlítható!
E becses drágaság a Tanban van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(5) A leghatalmasabb Felébredett világítóként dicsőítette azt, amit hiánytalan összpontosításnak mondanak.
Ezen összpontosításhoz hasonló nem ismeretes!
E becses drágaság a Tanban van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(6) A nyugalmasok nyolc személyt magasztalnak,
akik négy párt alkotnak.
Ők a Fenséges adományra érdemes tanítványai.
Amit nekik adnak, az nagy gyümölcsöt hoz.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(7) Akik rögzített elmével, érzékiség nélkül,
Gótama tanításának szentelődnek,
azok célhoz értek, a halálnélkülibe merültek,
a kialvást ingyen elnyerik.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(8) Mint ahogy Indra oszlopa a földben szilárd,
a négy széltől ingatatlan,
ahhoz hasonlónak mondom a jó embert,
aki a Nemes Igazságokat teljesen látja.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(9) Akik a jól hirdetett Nemes Igazságokat
mély bölcsességgel birtokolják,
még ha nagyon figyelmetlenek is,
a nyolcadik létesülést nem veszik fel.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(10) A látás elnyerésével együtt
három eszme tűnik el:
a személyiség nézete, a kétely,
meg mindenféle szabály és szertartás.
És a négy tévút elkerülhető,
a hat főbűnt is képtelenség megtenni.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(11) Még ha rossz cselekedetet tesz is
testtel, szóval vagy gondolattal,
nem képes azt eltitkolni,
ez képtelenség az utat látó számára – úgy mondják.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(12) Mint amilyen a bozóterdő virágkoronája
nyáron, a nyár első hónapjában,
ahhoz hasonlónak mutatta meg a kiváló Tant,
a kialváshoz vezetőt, végső boldogulásul.
E becses drágaság a Felébredettben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(13) A kiváló, a kiválót ismerő, a kiválót adó, a kiválót hozó, a legfelsőbb megmutatta a kiváló Tant.
E becses drágaság a Felébredettben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(14) Elpusztult a régi és új nem születik,
elhagyták a gondolatok a jövendő létesülést.
A magok elpusztultak, a szándékok növekedéstől mentesek, kialszanak a bölcsek, mint e lámpa.
E becses drágaság a Gyülekezetben van,
eme igazsággal üdvösség legyen!

(15) Amely létezők itt összejöttek,
földiek vagy odafentiek, hódoljunk a Túlonjutottnak,
az istenek és emberek által tiszteltnek, a Felébredettnek!
Üdvösség legyen!

(16) Amely létezők itt összejöttek,
földiek vagy odafentiek,
hódoljunk a Túlonjutottnak,
az istenek és emberek által tiszteltnek, a Tannak!
Üdvösség legyen!

(17) Amely létezők itt összejöttek,
földiek vagy odafentiek,
hódoljunk a Túlonjutottnak,
az istenek és emberek által tiszteltnek, a Gyülekezetnek!
Üdvösség legyen!

1.7. Khp 6. A drágaság beszéde (Ratanasuttaṁ)
(Fordította: Porosz Tibor)

A történet:
„Liccshaví fővárosában, Vészálíban egyszer éhínség volt a nagy szárazság és a rossz aratás miatt. Kezdetben csak a szegények haltak meg, akiknek holttetemét kitették. Ezek bűze azonban számos nem emberi lényt vonzott a városba, ezért még többen haltak meg. Közben egy hatalmas járvány is kitört. Az éhínség, a nem emberi lények és a járvány hármas sorscsapásának elhárítására végül a Buddhát kérték fel. Ő meg is érkezett a városhoz és azt követően rövid idő múltán elkezdett esni az eső. Amint a Buddha Vészálíhoz érkezett, az istenek uralkodója Szakka is odament istenek kíséretében, ami miatt a nem emberi lények többsége elmenekült. A Buddha a városkapunál megállva Ánandához szólt, hogy tanulja meg a Drágaság beszédét és ezt ismételgetve járja körül a város falait, miközben a Buddha alamizsnáscsészéjéből vizet fröcsköl szét. Amikor Ánanda visszatért, a város összes lakosa és az istenek egy nagy teremben gyűltek össze, ahol a Buddha immár mindannyiuknak elmondta a verset (KhpA. 161–166).” (Porosz Tibor)