Okos vagy ügyes

Ha okos vagy, akkor sokat tanultál olyan dolgokról, amit mások megéltek. Ha ügyes vagy, akkor megtanultad mások, vagy magad kárán, hogy hogyan tedd a dolgaidat. A mai társadalmak azért részesítik előnyben az OK-os-ságot, mert papír alapú társadalomban élünk. 100 évvel ezelőtt az ügyesség volt fontos, mert akkor arra volt nagy szüksége a társadalomnak. A teljesség szempontjából mindkettő értéke igen nagy, sajons a korlátolt egónk az, amely csak egyikben vagy másikban tud gondolkodni.

Ok és ügy. Az okok, okosságok túlsúlya ügyetlenséghez vezet, az ügyek, ügyesség eltúlzása oktalanságot eredményez. Ezt megtapasztalhatjuk a környezetünkben például a hivatalban, ahol sok az okosság, de nagyon lassan nyilvánulnak meg az ügyeink, vagy a konditeremben, ahol nagyon gyorsan megnyilvánulhat egy pofon, mert ügyesen tudnak adni és kikerülni pofonokat,
viszont sokszor egy butaság, oktalanság miatt pofozkodnak.

Meditáció állapotban figyeld meg magadban ezek harmóniáját és diszharmóniáját. Észleld, ahogy a fegyelem hatására az okosságok és ügyességek lecsillapodnak. Csak ülj, mint egy szikla. Vállald fel ezt a fegyelmet, de nem azért, hogy Istennek, vagy Buddhának, vagy a tanítónak tetsző dolgot tegyél.

Teremtsünk szennyezetlen időt, olyan időt, amit nem kavar fel az egód elvárása. Amikor valaki elkezdi a meditációt, irányt kell váltania, mert enélkül nincs meditáció.

Az általános, hétköznapi irányultságunk az, hogy mindig a dolgokra figyelünk. Azon egyszerű oknál fogva tesszük ezt, ment mindenki – így mi magunk is – boldogok akarunk lenni, és az a hiedelmünk, hogy a boldogság feltételei rajtunk kívüliek, a világ dolgaiban keresendők. Ez az általános elképzelés a boldogság megteremtéséről. Ez azért nem vezet a boldogsághoz, mert a szellemi törvény, amely fenntartja a világunkat állandó változásban van. Az általános boldogság a kevésbé fejlett gondolkodású ember számára azt feltételezi, hogy rendelkezzen általa a pillanatban látott-hallott eseménnyel, tárggyal, vagyonnal. Ez vezet a szellemi intelligencia teljes beszűküléséhez. A bölcsek, köztük Buddha, arra hívta fel a figyelmünket, hogy a boldogság útja egy másik út.

A boldogság az elménkben, a hozzáállásunkban születik meg, és ott is múlik el.

A boldogság tehát egy belső dolog – mondhatni egy folyamat -, egy változás, aminek következtében nyitottá válunk az elfogadásra, az “itt és most” befogadására, függetlenül a külső változásoktól, külső körülményektől. E két utat nem lehet keverni. Vagy az egyik utat járjuk, vagy a másikat. Ha a külső világot akarjuk manipulálni, akkor felesleges meditálni. Ez a “Szamszára”, vagyis a kényszerű lét köre.

A bennsőnkben szüntelenül változó önző vágyak, harag gyűlölet, indulatok, ostobaság, féltékenység, gőg és egyéb érzelmi állapotok sodrában élünk magatehetetlenül, mint tollpihe a viharban, miközben együgyű álmokat kergetünk a boldogságról, és nagy nehézségeket vállalva küzdünk meddő célok beteljesítéséért, teljesen hiába.

Ezzel szemben, ha abban hiszünk, hogy a saját elménkkel kell dolgoznunk, azt úgy hívják, hogy a megvilágosodás útja.

Mi a meditáció értelme? Egy alapvető jóság, vagy a pillanat elfogadása, rá-hangolódunk a jelenre, kinyitjuk magunkat. Eddig az életünk folytonos küzdelem volt. Elképzeltünk a magunk fejével, és megtanultunk másoktól egy csomó dolgot arról, hogy milyen kellene legyen a világ, milyen kellene legyen az életünk, mi mindenre lenne szükségünk, miközben mit sem tudunk magáról a
világról. Mert mindig elrohantunk a jelenünk mellett, behunyt szemmel és zavaros, zaklatott fejjel.

A meditáció nagy titka, hogy csináld.

Minél többször állítod meg a belső forgatókönyvíródat és értelmeződet, azzal a nyitotságot, a változást választod.

Légy jó,
Tégy jót,
Tedd minden nap!